Az Üllői úton barangolva más is szemet szúrhat nekünk Kosztolányi Dezső fáin kívül, ugyanis mára a fák tündöklése is elhalványul a helyi ivókból kiáramló füst és nótaszó mellett. Bizony az Üllői út mára igazi kocsmanagyhatalommá vált. Találhatunk itt az igazi alter fellegvártól kezdve (Zöld Macska) klasszikus késdobálókat is (Ali Baba). Ennek oka, hogy a környéken rengeteg iskola található. A diákélet elmaradhatatlan velejárója ugyanis a nehéz tanórák agyunkba pakolt terheinek alkohol útján történő kimosása. A Ludovika Söröző, Borozó hírhedt a környékbeli fiatalok körében, sőt állíthatom talán az egész városban. Ezt a nívót nem mással tudta elérni mint szokatlanul alacsony áraival. Jómagam két évvel ezelőtt találtam a Ludóra méghozzá egy szórólapon keresztül, amely természetesen az otthoni nyomtatók és a szövegszerkesztő programok együttes használatával készült el. Az iromány tanulsága szerint aki felmutatja a diákigazolványát az 20% kedvezményt kap a fent említett vendéglátóipari egységben.

A csehóba betérve mi is tapasztalhattuk amiről barátaink beszéltek: „Ezer forintnál ne vigyetek többet, higgyétek el a jókedv így is garantált lesz!”. Való igaz a Ludovika árai talán nem a szokványos kategóriában vannak, ugyanis egy sörért 115 forintot egy felesért 99 forintot kérnek, valamint létezik a folyó bor intézménye (35 Ft/deci), amelyet kancsóba kérve további 5 forint kedvezmény jár. A VBK 140 forint (a három kettes) amely elkészítési módjáról még megemlékeznék. Nyilván mindeni tudja, hogy készül a boros kóla. A söntésen van egy hordószerű bemélyedés amiből egy mérőkanál segítségével bort emelnek a pohárba. A Ludovikában ez is egy kicsit „másképp” működik. Abban a fém hordóban ugyanis nem maga a bor lakik hanem annak PET-palackos testvére. Tehát a csapos kiemeli a Csaplárosné-t (száraz tájjellegű kannás bor) és beletölti azt a pohárba.

Kinézetét tekintve a Ludovika szerintem maximálisan eleget tesz a hozzá fűzött elvárásainknak. Belépve az italkimérőbe egyből egy hatalmas Ferenc József portrén akad meg a szemünk, amely fenyegetően figyeli a betérőket. Úgy érzem, hogy talán nem a megfelelő március 15-i dekoráció, ha esetleg valaki itt töltené az ünnepeket hát még ha koccintana is alatta sörrel.... No, de térjünk vissza a mi kis szeszraktárunkba. A beltér két részre osztható. Van egy felső része a galéria ahol jól megférnek egymás mellett a narancs és a vörös színek. Az asztalokról ugyan mállik már le a fal(!)festék ám még mindig hűen őrzik barna színüket. A lenti helység legnevezetesebb pontja a wurlitzer. A zenegép ugyanis az a berendezés amely egy kocsmát igazán hangulatossá, sőt néha már-már elviselhetetlenné tesz. Megfigyelhető ugyanis az az effektus melyet én a vidéki lét velejárójának tekintek. Ugyanis ha vidékre utaznak fiatalok és a zenegépen csak úgy a poén kedvéért Jimmyt tesznek be úgy hatalmas hangulatot tudnak teremteni az ivóban. Ez a Ludovikában sincs másképp. Található a lenti részben még pár játékgép pusztán azért, hogy ha valaki el szeretné verni a fizetésest és ezt a Ludovikában tenné legyen rá módja.

Végezetül én csak ajánlani tudom a Ludót. Ha meg vagytok szorulva, de mégis elmennétek sörözni valahova akkor pompás célállomás lehet. Megéri ott maradi! Még akkor is ha esetleg megtalál az a bácsi aki a saját gyártmányú rovásírással írt lapját próbálja rád tukmálni, amelyből bizton állíthatom, hogy még egy darabot sem sikerült eladnia.