kilencker

 Ki ne ismerné Ali Baba és a negyven rabló meséjét? Bár, az Üllői úton található „eszpresszót” csupán Ali Babának hívják bizton állíthatom, hogy ott tanyáznak a rablók is, hiszen a lexikonokban is megtalálható késdobáló pontos definíciójával találja szemben magát az ide betérő. Az Ali Baba egy piszkos lepukkant kocsma a Raoul Wallenberg középiskolával szemben.

A kép forrása a http://ittivot.blogspot.com

Megjelenésén nem sokat segít, hogy a tulajdonos az optikai tuning minden praktikáját bevetette szeretett ivója népszerűvé tételéhez. A cégéren hívogatóan mosolygó vörös sapkás Ali Baba képmására pillantva, nem igazán tudja eldönteni a megfáradt szomjazó vándor, hogy ez egy kocsma, kaszinó vagy egy utazási iroda. Bármennyire is megfelel a huszonegyedik század photoshoppolt világának ez a tábla, azért mégis zavaró, ha egy török szakállas fickó áll a piramisokkal tarkított kék fényekben úszó látványvilág közepén. No, de nem minden a külcsín, a valódi érték mindig belül lakozik, így térjünk is rá az ivó belső terére.

 A Budapest Anno Blogon találtunk egy reposztolásra érdemes írást, íme:

Az 1870-es évektől kezdve nagy építkezések sora kezdődött Budapesten, jelentősen átalakítva a város szerkezetét. A fejlődő gazdaság a vízi közlekedés fejlődését is magával húzta, így jöttek létre a Duna partján a hatalmas malmok és rakodók. A főváros elszórt helyein pincékben, és különféle magánraktárakban elhelyezett búza szállítása, mérlegelése, és tárolása igen nehézkes volt, így egyre sürgetőbbé vált a Budapesti Közraktárak megépítése. 1881-ben ünnepélyesen át is adták a közraktárak 4 épületét, két évvel később pedig megépült a közraktárak szomszédságában az Elevátor-ház, mely a gabonaszállító hajók rakodóállomásaként működött. A közraktárak területén az áruk szállítása, rakodása, raktározása a kor legmodernebb technikáival folyt: az Elevátor daruzta ki a beérkező hajók rakományát, melyet aztán vasúti síneken szállítottak a raktárakba. Az épület földszintjén 4 vasúti vágány haladt át. Legfeljebb 20 vagonba lehetett egyszerre rakodni a 15 méter magas silókból, melyből 290 darab állt rendelkezésre összesen 25 ezer tonna kapacitással. A Duna-parton horgonyzó uszályokból óránként 65 tonna termést tudtak kiemelni. Az elevátor a II. világháború során súlyos bombasérülést szenvedett. Az épületet végül 1948-ban lebontották, a helyén közpark létesült.

Az Index egyik videójának reposztolása után hívta fel a figyelmünket több Ráday utcai étterem is egy problémára. A videóban a 4-es metró építése által okozott forgalmi korlátozások kerülnek bemutatásra. A Kálvin téri megállóról ennyi van benne: a zárás miatt a Kiskörút egy sávra szűkül, és a Ráday utca, ami eddig is sétáló utca volt most zsákutca lesz belőle. Ez az utca, kb. 40 hellyel(éttermek, kávézók, galériák), negyedik éve börtönbüntetését tölti elhanyagolt, barátságtalan palánkok mögött.- írják egy üzenetükben a Ráday utcások… Az összes környező utca szépen elkezdett fejlődni, de a Rádayba csak a nagyon elszántak jutnak be vagy a Vámház krt. felőli sikátoron, vagy az Üllői út felől néhány fedél nélkül lévő szegény hajléktalanon keresztül. Nem épp turistacsalogató helyzet. A helyi vállalkozók a csőd szélén állnak, míg a „nagyon fontos daru” hetente akár kétszer is megmozdul. Néha jön egy-egy teherautó is, ami könnyedén lavíroz a "szűk" felvonulási területen…- zárják soraikat.

Ráday utca: üres székek szombat este.

A Ráday utca egy turisták által sokáig kedvelt célpont volt. Az idegenforgalmi látványosságot, a sétáló utca koncepciót, a Ferencvárosi Önkormányzat nem kevés fejlesztéssel és kulturális programmal hozta létre. Az ott élőkkel sem volt ez mindig konfliktus nélküli.

Az, hogy az éttermek panaszai mennyire valósak vagy mennyire nem csak egyféleképpen tudtuk eldönteni: kimentünk és szétnéztünk.

Facebookon bukkantam erre a relikviára, mely alapján azt hiszem elmondható: Ferencváros soha nem volt mozi nagyhatalom. Négy mozija volt a kerületnek. Egy Belső-Ferencvárosban, kettő Középső-Ferencvárosban és szintén egy a József Attila Lakótelepen. Mára már egyik sem működik.

Talán egy pár sorban mégis érdemes összefoglalni mi történt velük. Kezdjük az elejétől!

A Kinizsi moziról, ha annyit mondok, hogy Kultiplex szerintem mindenki tudja hol volt. Bizony a Kinizsi utca 28-ban egy piciny kis Bauhaus épületben működött 1917-től.

A rendszerváltás idején jeles szerepet töltött be a Kinizsi, itt működhetett a MIT Klubmozi, ahol híradós anyagokat lehetett nézni… Társaival ellentétben a legtovább 2007-ig állt. Az akkori önkormányzat záratta be, a kereken 90 éves intézményt. Épületét elbontották és ma park van a helyén.

Tegnap túl vagyunk a sokadik kormány politikájával, értékrendjével szemben tartott demonstráción, megmozduláson. Azt hiszem elmondható, hogy szinte minden napra jut ebből a műfajból már több is, tegnap a Páva utcai történelemhamisítás ellen tüntetőkkel, párhuzamosan egy Roosevelt téri (Még így hívják?) flasmob is díszítette a tüntetés palettát.

Az eredetileg maratoni négy órásra tervezett szolidaritási megmozdulás amiatt jött létre, hogy a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont kiállítás Horthy Miklós ábrázolását a minisztertanács…. ööö minisztérium túlságosan elítélőnek tartja. Ezt puhítani kellene… persze az intézmény vélhetően a kétharmadhoz lojális új vezetőt is kap.

Ki volt az I. zsidó törvény idején az államfő, azt tudod-e… és a második zsidó törvény idején… no és a harmadik zsidó törvény idején? Hát, Horthy… akkor miért nem kellene elítélőnek lenni az egykori tengernaggyal… mondja nekem egy középkorú úr, de a rendezvény kezdődik.

Nem vicc! Igen, lehet a szocreál beton miliőben is egy jó hangulatú tábort szervezni, csak némi kreativitás kell hozzá! A LoBoGó Tanuszodában a nyári úszótábor már több, mint tíz éves hagyományokkal rendelkezik. Az úszás mellett sok-sok sportolás, kézműveskedés és rengeteg játék dominál a napközis táborban, mert bizony ez egy napközis tábor... szerintem minden gyerek volt ilyenben... vagy Hűvösvölgyben vagy Hárshegyen vagy Kamaraerdőben... de nem egy lakótelepen... Furcsa az ötlet... de nem biztos, hogy rossz... Az idén is sok új ötlettel várják a gyerekeket nyárra.

Persze első hallásra egy lakótelepen eltöltött nyárról mindenkinek a kulcsos gyerekek jutnak eszükben, ahogy a panelok között bringáznak térről térre.

Azonban a Jóska sok szempontból más mint a többi lakótelep. Először is nagyon sok pénzt fordított az önkormányzat eddig arra, hogy a telep parkjai és zöldterületei karban legyenek tartva. Talán nem véletlen, hogy 2004-ben el is nyerte, a Jóska, a virágos település díjat.

„Hajmeresztő összegért, nettó 480, bruttó 600 millió forintért biztosítja a jövőben a keretösszeg erejéig a hostesseket és a beléptető embereket a Művészetek Palotájába a Valton-Sec Kft. A társaság, amely a kormányváltás óta sorra nyeri állami megbízásait, ezúttal versenytárs nélkül kapta meg a lehetőséget.”- írja a stop.hu

A hírportál úgy tudja, hogy a Közbeszerzési Értesítőben megjelent hirdetmény szerint a Valtonnal "szolgáltatási keretszerződés" kötetett a "Művészetek Palotája épületében megrendezésre kerülő kulturális műsorok és egyéb rendezvények biztosítására, jegyszedő- és ültető, host, és hostess szolgáltatás ellátására, valamint az arculathoz illeszkedő, megfelelő minőségű formaruha biztosítására".

A Valton Sec volt az a társaság, amely a tavaly augusztus 20-ai állami ünnepség biztosítási feladatait végezte, s nemrég elnyerte valamennyi állami ünnepség biztosításának a lehetőségét, de dolgoztak korábban Európa Kulturális Fővárosában, Pécsett is, s honlapjuk szerint már régebb óta partnerei a MÜPA-nak.

Kevesen tudják, hogy a 9kerben működik egy csokoládégyár a Vágóhíd utcában. Több ismert márka is itt készül a mai napig, így a márkákhoz köthető idény csoki nyuszik és tojások is bizony Ferencvárosból kerülnek a boltok polcaira.

Magyarország egyik legnagyobb csokoládégyárát 1868-ban alapította egy magdeburgi származású cukrászmester Stühmer Frigyes, akit a kiegyezés után felpezsdülő gazdasági élet, a hirtelen megsokasodó vállalkozási lehetőségek csábítottak Pestre.

Az kezdeti gyár még Józsefvárosban kezdte meg a termelést, Nagy Ferenc cukorkakészítő műhelyét(a mai Szentkirályi utca 8. alatt) vásárolta meg Stühmer. Az üzem nem csak sikeres volt, de modern technikai vívmányait Ferenc József 1885-ben érdemkereszttel ismerte el, s az elsők között kapott engedélyt termékein a magyar címer használatára.

Szinte minden megálló építésénél más és más mértékű a lezárás. A budai oldalon szinte teljesen feloldották már a forgalomkorlátozást. A Műegyetem rakparton autósok kétszer egy sávban májustól, a bringások ősztől hajthatnak rá az aszfaltra. A Fővám téren, a Corvinus mellett soha nem lesz már újra autós közlekedés, csak a trolibusz mehet majd itt el.... Cserébe egy remek sétáló utcát vehet majd birtokába az utca népe. Jó hír, hogy itt már elkészült a gyalogos aluljáró... és valóban a 2-es villamossal utazók nap mint nap megcsodálhatják mert szép lett.

A Kálvin téren marad a forgalom korlátozás, ugyan is az emelő daru nem fér el másképp. Azonban csak a Ráday utcát teszi egyirányúvá valamint a kiskörutat egysávosá.

A legrosszabban a Keleti pályaudvar áll, hiszen ide értek be legutoljára a fúrópajzsok.

De íme egy remek IndexVideós közútmustra a 4-es metró épülő megállói felett:

Az Üllői úton barangolva más is szemet szúrhat nekünk Kosztolányi Dezső fáin kívül, ugyanis mára a fák tündöklése is elhalványul a helyi ivókból kiáramló füst és nótaszó mellett. Bizony az Üllői út mára igazi kocsmanagyhatalommá vált. Találhatunk itt az igazi alter fellegvártól kezdve (Zöld Macska) klasszikus késdobálókat is (Ali Baba). Ennek oka, hogy a környéken rengeteg iskola található. A diákélet elmaradhatatlan velejárója ugyanis a nehéz tanórák agyunkba pakolt terheinek alkohol útján történő kimosása. A Ludovika Söröző, Borozó hírhedt a környékbeli fiatalok körében, sőt állíthatom talán az egész városban. Ezt a nívót nem mással tudta elérni mint szokatlanul alacsony áraival. Jómagam két évvel ezelőtt találtam a Ludóra méghozzá egy szórólapon keresztül, amely természetesen az otthoni nyomtatók és a szövegszerkesztő programok együttes használatával készült el. Az iromány tanulsága szerint aki felmutatja a diákigazolványát az 20% kedvezményt kap a fent említett vendéglátóipari egységben.

A csehóba betérve mi is tapasztalhattuk amiről barátaink beszéltek: „Ezer forintnál ne vigyetek többet, higgyétek el a jókedv így is garantált lesz!”. Való igaz a Ludovika árai talán nem a szokványos kategóriában vannak, ugyanis egy sörért 115 forintot egy felesért 99 forintot kérnek, valamint létezik a folyó bor intézménye (35 Ft/deci), amelyet kancsóba kérve további 5 forint kedvezmény jár. A VBK 140 forint (a három kettes) amely elkészítési módjáról még megemlékeznék. Nyilván mindeni tudja, hogy készül a boros kóla. A söntésen van egy hordószerű bemélyedés amiből egy mérőkanál segítségével bort emelnek a pohárba. A Ludovikában ez is egy kicsit „másképp” működik. Abban a fém hordóban ugyanis nem maga a bor lakik hanem annak PET-palackos testvére. Tehát a csapos kiemeli a Csaplárosné-t (száraz tájjellegű kannás bor) és beletölti azt a pohárba.

Azt hiszem furcsák, de legalábbis elgondolkodtatóak azok a hírek amik időnként a kormány közeléből lecsöpögnek hozzánk, a néphez.

A magyar kormány lépéseket tett, hogy a maga képére formálja a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot, és a saját szája íze szerint átírja a 2006-ban megnyílt „Jogfosztástól népirtásig” című állandó kiállítás narratíváját és üzenetét. Talán nincs az jól, hogy a minisztériumból „letelefonálnak” egy önálló múzeumnak, hogy át kéne rendezni a vitrineket, mert más üzenetre van most szükség.

Azonban ezt az „új kultúrpolitikát” nem mindenki szeretné benyelni, és ahogy az utóbbi időben egyre sűrűbben a Facebookon ez ügyben is szerveződik egy kiállás. Mi meg nem vagyunk semmi „rossznak” az elrontója, szóval itt a meghívó:

Ferencváros utcaneveit nem érinti az új fővárosi városvezetés átnevezési dömpingje, azonban a kerületünket Újbudával összekötő Lágymányosi híd új nevet kap. Bár pontosan nem értem, hogy a sok vörös „T” betűben a Duna felet mi a Rákóczis…

Huszonhat budapesti közterület kaphat új nevet a jövőben a főpolgármester előterjesztése szerint. Szóval a 9ker megússza a lakcímkártya csere mizériát, de a szomszédos nyockerben több közterület neve is változik melyek újrakeresztelése számomra igazából érthetetlen.

A legtöbb nagyvárosban az élet leginkább a belvárosi főútvonalak mentén zajlik: az "örökzöld" Champs-Elysées-n kívül elég belegondolni a berlini KuDamm, a frankfurti Kaiserstrasse vagy a New York-i sugárutak példájába. Egyik sem sétálóutca, mégis sikerült megtalálni az egyensúlyt a gépkocsiközlekedés és a kellemes nagyvárosi lét között. Funkciójuktól függően nagyáruházak, üzletek, kávéházi teraszok és jól megközelíthető kulturális intézmények találhatók ezeken az útvonalakon, ahol a járdák tele vannak sétálókkal, vásárlókkal.

A budapesti sugárutak "sorsa" a hetvenes-nyolcvanas években pecsételődött meg: a metróépítkezésekkel párhuzamosan ekkor szüntették meg a villamosközlekedést a Bajcsy-, Rákóczi- és Üllői utakon, hogy kialakíthassák a mai "városi autópályákat": 2X2 vagy 2X3 sáv, a lehető legkevesebb zebra, árkádosítás, keskeny járda... nem csoda, hogy ezeken az útvonalakon szabad akaratukból nem sokan sétálnak, az ott lévő üzletek az időközben megnyílt plázák miatt is bezártak. Miközben az egyes kerületekben pozitív folyamatok indultak el (Ráday utca, Liszt Ferenc tér), azalatt itt nem változott semmi. Pedig lehet, hogy a teraszoknak jobb helye lenne a Rákóczi úton, vagy a körúton, mint a szűk utcákban, amik eddig csendesebb lakóövezetek voltak.

A sorozat első részében az Üllői utat járjuk be, a Kálvin tértől a Nagyvárad térig:

Az Üllői út története során sosem tartozott az igazán "jó helyek" sorába. A város leghosszabb útját több értékes épület is szegélyezi, ezek valahogy mégis elszigetelődtek a környéktől és az út többi részéről. Bár ahogy ezen a képen látszik, azért jobban nézett ki, mint manapság. Kép forrása.